A napjaim még mindig hasonlóan telnek: eszek - alszok - fürcsizek. Az utóbbi napokban viszont elkezdtem emelgetni a fejecském, amikor hasra fordítanak, ez picit még nehéz, és ezt mondom is hangosan Anyuméknak, de ők azzal jönnek, hogy meg kell erősödni a nyakamnak.
Amúgy a doktor bácsi azt mondja, hogy nagyon szépen fejlődök, Anyumék beszereztek egy mérleget is, és pancsolás után mindig megmérnek, hogy mennyi vagyok (már megint ez az állandó méreckedés, nem volt elég, hogy Anyum pocijában nem hagytak ezzel, most is nyűstölnek, mintha csak szám lennék).
Ezek az első otthoni képeim Apummal:
Ilyen amikor fürcsizek (ezek életem 2. otthoni fürdetésén készültek, ekkor még Erzsi mama fürdetett) :
Egy kis büfizés sem árt néha :)
SMILE :P
Ilyen picurka a lábam:
Ezek a képek ma készültek a dédipapával (a legifjabb és a legidősebb családtag:P ) :
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése